Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Harmincz év múlva

— 224 — háziasszony, ez a ránczos képű, töpörödött, fogatlan anyóka nem más, mint a „szép Éviké" ; ugyanaz, a ki azelőtt harmincz évvel „a falu legszebb leánya" volt. Kegyetlen idő ! Mit mivelsz te az emberekkel?! így őrletsz te meg mindent, hogy végre nem marad meg ifjan más, csak — az örökifjú emlékezet?! . . . El innen most már! Nincs tovább maradásom e helyen, a hol lépten-nyomon utamba vetődik az enyészet. El mentül előbb, vissza oda abba a folytonos környezetbe, a melynek naponkint előttünk álló tükrében nem látjuk meg a szüntelen változást s nem vesszük észre, hogy hogyan működik rajtunk és szeretteinken az időnek örökké forgó kereke . . . Házigazdámmal jó pénzért befogattam s még azon éjjel, a fénylő csillagok kalauzolása mellett s az agostyáni bükkös beszédes lombjai alatt, utaztam vissza Tatába. Csak itt mondtam meg kocsisomnak azt is, hogy én vagyok az, a ki őt éppen harmincz év előtt büntetésbe kevertem, mikor a Peskőn májusfát vágott - - a „szép Évi" számára. Én reám emlékezett, de arra a büntetésre nem. Talán azt is elfeledte már, hogy az őt hazaváró fogatlan anyóka volt valaha — „a falu legszebb leánya"?! . . .