Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Megfagyva

— 213 — nek, a hol Sudár Imre és Gerencsér Zsuzsi együtt fagytak meg és el fogja mondani azt a bus történetet, a mely ehhez a helyhez kötve van ; valamint azt is, hogy az öreg Gerencsér Ádám már nem tudta meg leánya sorsát, mert mire meghozták a megfagyottakat, ő is kilehelte lelkét . . . Tamás tisztelendő ur temette el újesztendő napján mind a hármat egy közös sirba, a melynek jeltelen dombját még ma is megmutatja minden gyerek a „Tisztavizvölgy"-ben. 1848. deczember 30. napja! . . . Ott, a hol a Bakony a Vértessel ölelkezik, ( szól az ágyú, ropog a puska, villog a kard és patakzik a vér a pirosra festett havon. Perczel Mór honvédtábornok vivja ott sik hómezőn a szerencsétlen moóri csatát, a sárkányi erdőbe bujt nagyszámú ellenséggel. A csata elveszett. A vitéz honvédsereg nagy része elesett, vagy szétveretett. A szomszédos falvak, le Székesfehérvár felé: Bodajk, Csurgó, Csákberény, Zámoly, Keresztes, adtak nekik ideiglenes menedéket. Rongyosan, éhesen, félig megfagyva kerültek oda, egyenkint és párosan, éjnek idején. De hány hullott el, hány fagyott meg az uton, a mezők és erdők téréin ?! Kit előbb, kit utóbb találtak meg az emberek, ha a farkasok és a hiénákká vált ebek megkímélték! A zámolyi határban, a hol én akkor, mint gyerek laktam, találtak egy megfagyott honvédkáplárt, a kinek zsebében lévő igazolványa azt tanúsította, hogy a neve — Gerencsér István volt . . .