Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Megfagyva

— 2og — igy sötétben, ilyen vihar közben ! Nem hiába hozzák azt kapcsolatba a kísértetekkel? ... De nem, ő nem fél, neki nem is szabad félnie, hiszen sietnie kell haza . . . És törekedett előre a hólepté ösvényen, föl a hegynek s onnan le a lejtőn, a melyen tul ismét meredekebb utja akadt fölfelé. Csak lassan birt haladni, az az iszonyatos szél beléje kapaszkodott s meg-megállitotta, félre is taszította nem egyszer az útjából. Az a hó mind sűrűbben szállt le a fák közé és sok helyütt elborította, a falevelessel egyenlővé tette a nem eléggé mély ösvényeket. És ettől kellett Zsuzsinak leginkább félnie. Ha ez a sok kereszteződő ösvény a hó alatt egészen elmosódik, ha azok az ismert bokrok, fák és szildák a hóburok miatt egészen más alakot öltenek, akkor neki ebben a nagy rengetegben nem lesz semmi vezérfonala, mely belőle kivezesse. Megijedt, mikor ezt elgondolta s egyidejűleg be kellett vallania, hogy már most se tudja, hogy jobbra kell-e fordulnia, vagy balra. Hiszen ugy tűnik föl itt előtte mindeh, mintha soha nem járt volna e helyen ; sokkal meredekebb ez a hegy is, mint a milyen máskor volt . . . Már érzi azt is, hog}' el van fáradva, pedig nem ilyen gyaloglásokat szokott ő kibírni. Talán egy órája is csak alig múlt annak, hogy a kolostort elhagyta és már érzi fogyni az erejét. Ha egy követ vagy tuskót lát maga mellett, szinte nagy megerőltetésébe kerül, hogy le ne üljön rá. Minduntalan megállt, mintha segélyt várna. De mi az ? Nem az ő nevét kiáltotta valaki ? De nem, ez Tanos : Az erdő világa. 14