Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Harcz a fűszálért

azokat, a kik legeltettek s a kiknek az ő ügyességével és ravaszságával mindig túljárt az eszükön. Egyedül járt utánuk többnyire, a mikor nem erőszakot, csak cselt használt, meglopva a fáradt emberek rövid álmát s elhajtva észrevétlenül a legrejtettebb helyekről is a legelő marhát, amelyet gazdája reggel egészen biztosan megtalálhatott az erdész zárt kalodájában ; máskor meg két-három erdőkerület összes személyzetét vezette a legeitetők kikutatott tanyájára, a hol győztes csaták után hajtotta be a gúzsba kötött legényeket is az erdőhivatalhoz. Sok pénzébe került ez a falu lakosainak és szégyenükre vált a dolog a legényeknek, liatal férjeknek, a kik még más súlyosabb gyanúban is tartották azt a katonaviselt, vakmerő erdőőrt. Sötét van, az estharangszó már elhangzott és éjjeli csend van a faluban. Az erdészlakban most adja ki Gyuri bácsi a személyzetnek a parancsot, mely nemcsak a következő napra, hanem a már beköszöntött éjjelre is szól. .Meghallgatva a jelentést, megrójja az öreg Mártont, a ki nem tudja, hogy ismét elloptak egy kőrisfát a „Köves" tetejéről és figyelmezteti Vilmos erdőőrt, hogy a Peskő alján, mintha csak egész csordák legeltek volna. Kiküldi mindegyiket a maga járásába és kilátásba helyezi, hogy éjfél után ő maga is kinéz feléjük. * Lázban van az egész falu. Már harmadik napja, hogy a Vilmos nem jött haza; senki se tudja, hogy hová lett. Holnapra van kirendelve a nagy uradalom egész személyzete, egy csapat zsandár és három falu népe, hogy ember-ember mellett, össze-