Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

- 194 — Hanem azért elmúlt jó világot, letűnt régi dicsőséget látott nemesi kúria ez mindannyi, nemcsak az a pár fehérre meszelt nagyobb udvarház, a melyek tágasan terpeszkednek ott a falu szélein; egyforma jussal biró egyforma nemes itt mindenki, mert Mátyás király az egész falunak adta a nemességet. Nem olyan régen volt, hogy most ne fájhasson itt még mindenkinek az emlékezés arra a sok jóra, a mi volt, nincs, megszűnt; fáj biz' az a sok elveszett ősi juss mind, s fáj különösen, hogy ők, a régi „királyi vadászok", se mehetnek ma már, mint annakelőtte, szabadon, akár az Esterházy gróf erdeibe is űzni a szarvasokat. Hogy most nekik is csak ugy kell adózniok, akár csak a sült parasztoknak a szomszédfaluban, azt csak eltűrik még valahogy; de hogy ne is vadászhassanak ott, a hol az, régi tapasztalásuk szerint, megtéríti a fáradságot, abba már ugyan bele nem egyeznek soha; mennek biz' ők a hatodik határba is, ha szabadon nem lehet, hát lopva, meg aztán ha kell, az erőszaktól se riadnak ám yissza * Este van a faluban, fölötte füst, por és gőz vegyüléke nehéz lepelt vont végig; miatta a házakat se láthatjuk meg az országútról s mikor beérünk a „nagy utczá"-ra, szinte elkábít a falusi illat. Szokatlan sürgés-forgás van az utczán, az emberek járnak-kelnek, sietve mennek a házakba be s a házakból ki, biztos jeléül, hogy. itt valami rendkívüli dolog esett vag}' készül.