Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

Gergel}' csakugyan helyrelegény ám, mert neki voltak a legjobb tervei akár támadni, akár védekezni kellett a Vértes valamely részén. Aztán hogyan megállta a helyét, ha azokkal a gyűlölt „zöldkabátosokkal" csatát kellett vivni! Hej, hátha még az ő felejthetetlen Rárójára ülhetett volna ilyenkor! De meg is becsülték ám mindenfelé. Nem volt olyan „csapat", mely vezérnek ne ismerte volna, ha hozzája vetődött. És a hol a Gergő — csak igy hitták és ismerték őt messze földön - - vezérkedett, ott, ha sokszor nagy áron is, de megnyerték a csatát. Hanem hát a szerencse forgandó. A mint az évek multak, mind nagyobb erőt és mind nagyobb elszántságot talált magával szemben a Gergő csapatja; s egyszer csak bizony legyőzték, elfogták, megkötözték és bekísérték őket a zsandárokkal erősített erdészek, a kikből nem tudtak annyit „lepuffantani", hogy mégis többen ne maradtak volna náluknál. És ez nag\' baj volt; mert hát ha voltak is a vitéz obsitosnak már előbb is egyes „esetei", olyan esete még se volt, mint ez, a melyért sok keserves évet mért ki árva fejére az az igazságtalan bíróság, mely se erdészt, se zsandárt, egyet se itélt el, még csak eg}- napra se, holott azok is lőttek le embereket az ő csapatjából. Soha se is felejtette el s váltig hajtogatta, mikor már én ismertem őtet, hogy „még az Isten se igazságos." S ez lehetett egyik főoka, hogy annyira megváltozva került ki a börtönből, hog}' senki az ő régi pajtásaiból többé rá nem ismert.