Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Vadorzók

- i

78 t--. álló, a melynek alig pár száz lakosa, akkor még, mindannyi született vadorzó volt. Senki közülök bűnnek nem tartotta, ha azt a vadat, a mely alig pár holdnyi földjéről az ő verejtékes munkájának gyümölcsét, sokszor máról holnapra, egyetlen éjjelen át, lepusztította, megleste és irtotta ott, a hol ezt éppen a legkönnyebben, a viszonylagos legnagyobb biztonságban tehette. Hogy hogyan van ez ott most, egy letűnt negyedszázad után ? nem tudom. De akkor ugy állt a dolog, hogy az a szegény sváb paraszt, ki már az urasági erdő nagy árnyéka által neki okozott kárért se talált kárpótlást: megfizette, exekució utján nem egyszer, a rárótt adót; megszántotta, bevetette s elkapálta azt a hosszú, keskeny földecskéi és örült, egy ideig, annak a szép termésnek, a melynek betakarításától aztán, többnyire, megkímélték őt a méltóságos gróf szarvasai vagy vaddisznó-csordái. Mikor a burgonya gumói cserepesedtek s a tengeri sása zörgött az őszi szellő hullámzásától, a szemei pedig már tejet folyattak az ember körme alatt; akkor, eg}' sötét éjjelen, eljött az a szarvascsapat, vagy az a disznó-sereg, mely a mult éjszakán a harmadik dűlőben garázdálkodott, az ő földecskéjére és kitúrta, kivágta, letörte, elgázolta azt. a mi addig a gazdájának oly örömet okozott. Hasztalan volt ez ellen a heteken át élesztett éjjeli tüz és sikertelen a tülkölés, dobolás, lármázás: az az éles szervekkel megáldott vad, az ő ravaszságával kileste és ki is találta mindig, hogy mikor lakmározhatik ott büntetlenül. A ki ott őr-