Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481
Harcz a fűszálért
»•-.. ,.Ti «! ; • — 17 — annak a szegény jószágnak a mindennapi' szükségletét, a drága takarmányt, mely csak mesterségesen gyűjthető össze a hosszú tél idejére s csak nagy ritkán futja ki a mindig későn érkező tavaszig, nem lehet megszerezni, ha elfogyott, abból a téli keresményből se, mert ilyenkor egyformán szükséget szenved ebből mindenki, vagy legalább is nincs fölöslegje belőle senkinek. De nem is ügyel az az „achtelbauer" — 1l j s telkes gazda — annyira még arra se, hogy a Jörgt mekkorát szel magának a kenyérből, mint a menynyire vigyáz, hogy az a kis széna-szalma csak egy héttel is odább kifussa; csak addig legalább, a mig a tavasz lehe az Öregkovács agostyáni oldalán is elnyelte a havat. Mert ilyenkor a tolnai és alsógallai oldalakon, de még inkább a „Peskő" délnek fekvő mészkősziklái között, a hová szabadon besüthet az erőre kapott napsugár, a sziklahasadékokban és a bokrok tövében összegyülemlett ős televény ereje gyorsan kihajtja a korai füvek egyes kövér csómoit, még mielőtt maga az erdő akár csak rügyeznék is. Gondoskodik a jó Isten róla, hogy a mikor beáll a legnagyobb szükség, ott legyen a segítség azon az erdőn, a melyet ő „nemcsak az uraság számára teremtett." A szegény embernek csak azon kell lennie ekkor már, hogy azt a buja füvet összegyűjtse és hazaszállítsa. De ez a legnagyobb föladat. Csúszva, mászva, bujkálva, félve, remegve, lopva, keserves fáradsággal szerzi meg az annyira tiltott idegen erdőn azt a kis füvet, a melyet kis sarlójával összecsipeget folytonos veszedelem között, Tanos: Az erdő világa.