Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A lesipuskás

— x54 — hogy senki se vonta kétségbe soha az ő tulajdonjogát ehhez a puskához. Később pedig, abban a csúnya császári világban, dobolhatták miatta faluszerte és hirdethették templom előtt, hogy ilyen meg olyan büntetés terhe alatt köteles mindenki a községházához beszolgáltatni mindennemű fegyverét, de meg kutathattak azok a fényes sisaku zsandárok is akármennyit: az ő puskája jól elvolt rejtve. .Mindösszesen is jobban vigyázott vele, mint azelőtt és azután, hogy a szegény embernek is újra pitymallott. Használta ő ezt a kedves jószágát sokat, 40 év alatt nagyon sokat; de kárt nem tett vele senkinek. Sohase ment el azzal a más birtokára, csak a maga földjén, a várhegyi szőlőben leginkább, iőtte meg azt, a mit lehetett. Ehhez pedig teljes joga volt. Mert valamint a férget, a bogarat, ugy a vadat is nemcsak a nag)' területek birtokosainak számára teremtette az Úristen, hanem igenis mindazoknak részére, a kiknek veteményein, munkájuk gyümölcsein azok élődnek. Azt a vadat tehát, a melyen nincs urasági billeg — pedig egyen sincs — tiszta lelkiismerettel lelőheti minden szegény ember a maga telkén. így okoskodott az öreg Mihály mindig és szerfelett boszankodott, hogy mégis csináltak az urak olyan törvényt, a mely másképen rendelkezik s a mely miatt ő kénytelen a jogos cselekedetét is titokban végezni és rejtegetni. De tudja ő azt nagyon jól, hogy ez az Isten előtt nem vétek s bizonyos, hogy ezt a bűnét még a halálos ágyán se fogja meggyónni. *