Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A koczapuskás

- 147 — vast; még. pedig fogadni mernék, hogy még holnap. Meghívtam holnapra a Pistát, meg a Mukit és a Gyurit, hogy búcsúpoharat üríthess velük. Délután kuglizunk, estére pedig kimegyünk a Diósba, hogy azt az ott álló 14-est közös lesen megejtsük. Akármelyikünk lövi is meg, az agancsa a tied lesz. A jó ismerősök, vigkedélyü kartársai a gazdának mindannyian, megérkeztek s a nappali dínomdánom után mentek ki a Diósba, a hol Tamás tudomása szerint is nemcsak a 14-es agancsár állott. Elálltak a leshelyekre egymásután s Tamás oda állíttatott egy szép zöld pázsittal bevont puszta útra. - Jól vigyázz Tamás, mert itt bizonyosan jön szárvas; ez az ut valóságos váltójuk nekik. Aztán . . . mivel eddig nem volt szerencséd, hát ha nem is lesz szarva, tudod, meglőheted most már. Bőr legalább lesz, ha már agancsokra nem tudsz is ezúttal szert tenni. Csak ne izegj-mozogj a helyeden, hanem vigyázz! Hej, de vigyázott az a Tamás! Le nem vette volna a szemeit arról a puszta útról, a melyen a szarvasnak jönnie kellett; de csak nem jött semmi. Az égen a csillagok világa s lenn a földön az est sötétsége mind nagyobb lett és körülötte mind több madár hagyta el esti énekét, és még se mutatkozottazon az uton semmi. De mégis . . . ni ott . . . mozog, közeledik feléje egy — szarvas! Sötét van már, de azt azért tisztán látja, hogy agancsa nincs. Suta tehát az istenadta; de sebaj, meg szabad lőnie ezt is. És ő meglövi, meg ő! Ha nincs 10*