Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A koczapuskás

— 143 — ezek mind olyan érdekes dolgok, a melyekről a legnagyobb élvezettel tud beszélni. Rendkívül gyermeteg, naiv kedélyű ember a koczapuskás. Nem talál semmi sértőt, de még csak feltűnőt se abban, hogy mindenki óvakodik az ő szomszédságától ; hogy soha máshová, mint a vonal szélére nem állítják; hogy mindenki, még a szünidőre hazakerült diákgyerek is, kéretlen tanácsokkal szolgál neki: ezt tegye, azt ne tegye, igy czélozzon, ekkor lőjön, stb. Ez mind olyan dolog, a min ő soha meg nem ütközik, s éppen azért soha nem is tanul. És ez az oka annak is, hogy a koczapuskás fajtája ki nem pusztul, hogy a vadászatok ettől a komikus elemtől megszabadulni nem birnak. * A kánikula uralkodott a nyári levegőn s sütött az ég tűzgolyója oly égőn, oly perzselőn le a főváros megolvadt utczáira, hogy a benne rekedt szerencsétlen emberfia még az alföldi részes ara^ tónak is irigyelte azt a sorsát, hogy a sötét hajnal óta tartott munka után kijáró déli álmot a „marhadéllő" facsoportjának sovány árnyékában alhatja át. Ez az emberfia pedig az én kedves Tamás barátom, ki egy teljes évi keserves munka után végre augusztus második felére megkapta azt a sóvárgott két heti szabadságot, a melyről ő évközben, az iroda dohos falai között, oly sokszor álmodozott. De nem is ám az Alföld valamely hitvány füzesében, hanem a Bakony rengeteg erdő-