Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481
Vadászélet
* - 139 — csendben találta a so'k bűnöst és határban — öt darab őzet. A hatodik után meg Puskás Muki szaladt veszettül, a hogy akármely szólókopónak is becsületére vált volna. — Kik követték el ezt a disznóságot? — Mindnyájan, bácsi! A hol pedig mindenki bűnös, ott senki se bűnös — vélekedett a járásbiró. * Ez alatt azok, kik csak tálban szeretik az őzet, benn a házban javában vadászták — a pagátot. Este lett. Megjöttek a Nimródok és elözönlötték a hosszú nyitott folyosót. Az erdőőrök a puskákat szedték el, hogy majd megtisztogatják; a fehér kötényekben sürgölődő szömszédkisasszonyok pedig a bácsik bajuszáról, szakálláról hámozták le a jégcsapokat, s csak ugy félig sandítottak oda a legényekre. S jaj, be boldogok voltak, mikor látták, hogy azok meg váltig őket nézik. Vadászat napja volt. Miért ne vadászhattak volna hát ők is — az ő vadjaikra ? Sokáig eltartott az ebéd; de azért maradt még elég idő — a szellemi foglalkozásra is. Itt a kisasszonyok mamája foglalt le magának egy gavallért, amott meg a kisasszonyok körül legyeskedtek a legények, meg — viszont. Az egyik nagy szobában a zajos tarokkompániák alakultak meg, mig a legcsendesebb „első szobába" a matadorok vonultak be egy kis — csendesre. — Éjfél után ütött egyet — kiáltja a sánta bakter háromszor is az ablak alatt. A kisasszonyok az ő mamájukkal és reményeikU».:
