Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A fogoly

— io6 — szerre kel fel az egész csapat. Durrognak a puskák és potyognak a foglyok. — Apport! Hozd ide ! Keresd ! Itt keresd ! — hangzik össze-vissza. Egy helyütt a „szárnyázott" foglyot keresik eredmény nélkül, másutt meg ostorral tanítják becsületre azt a kutyát, mely letalálta nyelni a leesett foglyot; amott meg azon vitatkoznak, hogy kit illet az a leesett madár? — Menjünk! — hangzik a vezető szava. És mennek tovább, vadásznak naphosszat és nem fárad bele egyik sem. Vigan beszélik el a végén élményeiket és számítják össze, hogy ki mit és mennyit lőtt. * Estére kelve nagy siralom van az egyes fogolycsaládoknál ; csak alig egy-két csapat menekült meg teljes épséggel; a legtöbb meg van tizedelve. Annak a nagy térségnek minden részén hívják egymást a megmaradottak; de mennyi hézag, mennyi bú és mennyi bánat van mindenütt! Itt a szülők maradtak magukra, elvesztve összes gyermekeiket, ott több családtag mellett az apa vagy az anya hiányzik; emitt pedig mindkét szülő elveszvén, teljes árvaságra jutottak a még önfentartásra képtelen gyermekek. El kellene ezeknek pusztulniok, ha a szomszédcsapat meg nem szánná őket. Ez azonban magához fogadja az árvákat, a melyek ennek védelme alatt érik meg azt az időt, a hol már önmaguk is képesek magukról gondoskodni. Az est helyet enged az éjnek és mint az elhagyott csatatér hiénákkal, megnépesedik az a pusz-