Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A fogoly

— 112 — folyvást és oly hangon, mely annak a megijedt szegény fogolypárnak a legnagyobb kétségbeesését árulja el. Pár lépéssel közeledve, látom, hogy nagy bajuk van szegényeknek. Mint vérengző, ragadozó őlyük, ugy csapnak a fegyvertelen, szelid madarak oda egy gazban álló bokorhoz, a melyből az ő fellelt ellenségüket kiriasztani, vagy kicsalni akarják. Iszonyú lármát csap az a két fogoly; lótnak-futnak, felszállnak meg leesnek, mintha röpülni nem is tudnának. És az ostromlott bokor végre megzördül és kiugrik belőle — a róka, mely már jól felkamaszodott éhes kölykeinek keres itt ebédet; utánna kap a kakasnak, mely már ismételve is olyan közel csapott az ő orra elé. — Csi, esi! — a farka ott marad a fogai között, de ő maga megmenekszik, pár lépésre azonban leesik és ugrál a hosszú fűszálak között, mintha nem birna odább jutni, a róka odaugrik, de a fogoly ebben a pillanatban öt lépéssel odább repül; egyik itt ingerli, a másik amott s a róka egyszer ide kap, másszor amoda. Észre se veszi magát s már jó tova van attól a bokortól, melyben a sovárgott lakomát megszimatolta. Most már csak az egyik fogoly csalja a komát mind beljebb, mind messzebb attól a féltett helytől; a másik eltűnt. Vájjon hová lett az az eltűnt madár ? Attól a megtámadott bokortól nem messzire, egy virágzó csalán-csoport tövében, mintha mozogna valami s mintha apró fekete gyöngyszemecskék fénylenének ki belőle . . . Igen, egy egész csapat csikós, sávos, pihés kis csibe szorong itt egymás hátán. Annak a felriadt fogolypárnak