Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

A fogoly

iii embereknél szerelemnek nevezünk. Nincs közte különbség, csak az, hogy a foglyoknál — nem hül ki az a szerelem, hogy az egyszer megkötött szerelmi szövetség csakugyan az egész életre szól.. . A himnem túlnyomó többségben lévén, nem minden derék kakasnak jut feleség s igy bizony heves, nem egyszer életre-halálra szóló csaták vívatnak az élettárs birtokáért, mely közönyösen nézi végig az elkeseredett csatát és nyugodtan várja be az eredményt ; a gyó'ző megkapja tőle a jutalmat: a feloldhatatlan szövetség megköttetik. Az előrelátó férj ez időtől fogva annál kevésbbé távozik el az ő párjától, mentül sűrűbben leselkednek a környéken az olyan bus vitézek, kiknek a mostoha sors nem juttatott a szerelem élveiből és a sóvárgott családi örömökből . . . Egy kis gaz tövén megrakják a minden mesterség nélkül való fészket és csakhamar belerejtik az ő nagy boldogságukat. * Beköszöntött a nyár s mérgesen süt le a magasan álló nap az ifjú erdő lombos bokrai közé, hol a nagy hőség ellen keresve üdülést, lehúzódom a legsűrűbb ágak árnya alá. Alant a völgyi réten peng a kasza és szól a nóta, Bent a bokrok között néma csend honol. Alszik, pihen most minden, még a lomha dongó is meghúzza magát a mozdulatlan falevelek között s maguk a gondolatok is megfüllednének, ha nekik az az alulról felhangzó kaszáskoncert irányt nem adna. Hirtelen éles visitások rezzentenek fel a mélázásból. — Csi, esi! Csi, esi! — hangzik mögöttem