Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

— io6 — haldokolva terül el az ő gondos szerető anyjuk és mozdulatlanul fekszik mellette az egy kis fia is. A hullákat félretakaritva, most már jobb, kényelmesebb leshelyet keresek magamnak, hogy az előbb vagy utóbb biztosan megérkező himrókát, a családja pusztulásáról most még mit sem sejtő apát is megkaphassam. A megmaradt négy kis kölyök csakhamar előkerül ismét a lyukból. Az első óvatosan dugja ki a fejét és fülel, s nem látván és nem hallván semmi szokatlant odakünn, bátran szalad ki a tisztásra, a hová a másik három oktondi szinte egyszerre követi, s mindjárt rá megkezdődik újra az előbb félbehagyott gyermekjáték, mintha közben semmi sem történt volna. Akárhányszor, mikor ugy halomban hömpölyögnek együtt, egy lövéssel teríthetném le valamennyit; de nem lövök, mert a minden pillanatban megérkező himet kell bevárnom. Ha ezt megkaptam, a kölykek úgyis biztos prédámat képezik. Sokáig, hosszú órákon át várok hiába; az a vén róka csak nem mutatja magát. Bizonyos, hogy megérezte a puskapor szagát, mely még mindig ott terjeng azon a környéken. Azok a gyorsan emésztő kölykek játék helyett már a régi maradékokon rágódnak, s veszekszenek egymással; utóbb pedig, este felé, már mind nyugtalanabbakká lesznek és végül vonitanak is éhségükben. De azért az a vén ravasz nem jön. Bizonyára, megkerülve a tanyát köröskörül, kiszimatolta ottlétemet. Sötétedni kezd és én hasztalan várnék tovább; majd holnap, kora hajnalban visszakerülök, hogy kiirtsam, a mi itt még él. . . .