Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Róka koma

: — 102 — borsfü és még száz más kedves virág, megalkotván az ő összeségükkel azt a páratlanul szép szőnyeget és azt a bóditó illatot, a milyent csak egy televényes erdőn állithat elő maga az anyatermészet ; — addig itt benn, a magas fák hűs árnyéka alatt, a bujálkodó boncs között, szerényen lapul meg a holdvirág, az erdei csilla, a tarincs és a csillagfürt az ő hasontermészetü társaival; amodább pedig, az ernyős páfrányok között, egész erejükkel törnek fölfelé a dákoska, a szironták, a farkasalma és az ő számtalan másnevü testvéreik; s ezeknek tövében is, de köröskörül mindenfelé, amerre csak lépünk, terjeszkednek, elfoglalva még a legcsekélyebb sziklahasadékot is, a harasztok és a már virágzásnak indult mohák . . . Eltikkadva a Göröshegy fensikján elterülő napfénytől, menekszem le a völgybe, a hol kedvemre élvezhetem a sötét árnyékot és az ott mindig játszadozó hüvős szellőt. A völgy dalosainak édes danája, örvösök bugása és a gerliczék turbékolása szinte félig elaltatott már a páfrányok között elfoglalt puha fekhelyemen, a mikor egyszerre fülsértő csörgés, károgás és vijjogás ver föl álmodozásomból. Fönnt a hegyoldalban zajosan csörög a szarka, krákog a mátyásmadár, károg a varjú és visit szüntelen egy vércsepár, és belelármáz egy egész sereg feketerigó is a nagy zajba. Nem ok nélkül való ez a lárma, s bizonyos, hogy legalább is valami ragadozó lakomájáról van ott szó; de akármi legyen is annak az oka, nekem ismernem kell azt. Nekiindulok tehát annak a meredek hegyoldalnak, to-