Tanos Pál: Az erdő világa / Budapest, Singer és Wolfner, 1895. / Sz.Zs. 1481

Élet és halál az erdőn

— II — A teljesen tiszta égboltozaton amott nyugat felől egy tenyérnyi sötét folt mutatkozik, mely gyanúsan növekszik és közeledik szemlátomást. Ki vetne ügyet erre ? De igen, mégis; a Balaton halászai $ietve szedik be kivetett hálóikat és dolgoznak összes erejükkel, hogy még jókor odajuthassanak abba a biztos révbe, a hol az ő nádgunyhóik csoportban állanak. Ok tudják jól, tapasztalták már nem egyszer, hogy az az arasztnyi folt ott az égen ilyenkor hirtelen kerekedik nagy felhőtömeggé, a milyen már sokszor hozott nagy veszedelmet a föld lakóira. A vadász meg a pásztor ott az erdőn nem láthatják ugyan az eget, de ő nekik a veszedelem biztos jeléül szolgál: a láthatóan hullámzó átfült levegő és a teljesen kihalt erdő, a melynek remegő lakói csakis annak ösztönszerű előérzetében szoktak fényes nappal is elbújni és elnémulni. Mégis, nagyobb biztosság okáért, fölkeresnek egy legközelebb álló olyan odvas fát, a melynek üregében ott tanyáznak már régidőtől fogva az Isten kiválasztott bogarai: a méhek. Ezek csalhatatlanok. És lám: egy se röpül ki most a fészkéből, hogy gyűjtse a hívogató virágok kelyheiből a mézet; de jönnek haza a künnlévő munkások nyílsebesen és oly tömegben, hogy be se férnek az odu nem éppen szük nyílásán. Ez a jel nem csal. Látniok se kell most már az eget, tudják biztosan, hogy közel van az ég elemeinek a háborúja, a melynek a földiek adják meg az árát. És sietve tereli a pásztor az ő kedves nyáját az erdei akolba, a hol legalább födél alatt lehessen vele. A vadász pedig, a kinek csak