Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 11 a világosság, és melegebb a napsugár. Elértem a felső határt; benne vagyok a lombos erdőben, a hatalmas, a rengeteg bükkösben, óriás méretű, sok századot élt fák és az ő nagy terjedelmű boltozatos koronáik foglalnak el itt minden helyet. Még nincsenek a fáknak lombjaik, még hiányzanak a fényes leveleik, a nap még átszűrődik a koronák ágain; a rózsaszínű rügyekből most fakadnak, fesledeznek a halványsárga levélkék, a melyek majd nemsokára, teljesen kifejlődve, könyörtelenül fogják maguk alól kizárni a világosságot, hogy ők falhassák azt egyedül. Itt-ott elérte ezeknek az óriásoknak egyikét-miásikát a minden élőiknek közös sorsa: a halál. Az egyiket kidöntötte a szélvihar s a másikat agyonsújtotta a villám. Amaz tövestül, gyökerestül fordult ki az anyaföldből s emez derékban törött kétfelé. A hulláik még most is ott hevernek mozdulatlanul, de az évtizedek foga már át meg át korhasztotta testüket. Az ö előbbi helyeiken tisztások támadtak, a melyeket mohón foglalt le magának a levegő és a napvilág; s ezek a szövetségesek tömérdek uj életet szítottak csakhamar azokon a helyeken. Ezernyi-ezer mag, a melyek előbb a sötét árnyékban életre kelni nem birtak, csakhamar lelket nyertek a nap meleg csókjaitól; az alvó csirák fölébredtek, megfogamzottak és nőttek le a