Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 9 kőfalaikon föl-leröpködni. Fekete, féhér, hamvas és rózsaszínben pompáznak ezek s Gsakugy fénylenek, ha rájuk vetődik a napsugár. De nem is pillangók ezek, hanem pillangó madarak: a kis falkuszók, a melyek itt, a havasban élik le világukat s színessé, kedvessé teszik a sziklás bérceket, a szürke szirteket, a pusztán meredező köveket. Kifeszített szárnyakkal, szétterített farkkal .szaladgálnak a sziklafalakon, félig kúszva és félig röpülve, hol fölfelé, hol le a mélységnek s szinte szünet nélkül, hogy egy pókot vagy májs kis férget találhassanak maguknak, vagy picike fiaiknak. A rege azt tartja, hogy a jóságos Isten szánalomból telepitette a kietlen, komor havasokra ezeket a szép kis madárkákat, hogy az itt örökké búsongó szegény szirttündért fölviditsák. Azt a szépséges, elátkozott istenleányt, a kinek addig kell pár játvesztetten a szirtek köizött élnie nem változó ifjúságban, nem muló szépségben, forró vérrel, égő vágyakkal, szüntelen sóvárgással: a mig csak az Olimpus istenei ismét le nem szállnak az elhagyott emberek közé . . . Szegény, szépséges tündérleány! . . . * Eget érő sürü fenyvesek között haladok alább, alább, mind távolabb a havas birodalmától ; de sietek innen is tovább, a