Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

62 TANOS PÁL kutyák is, s megkapják a zsákmányból az ő jól megszolgált részüket: a piros vért, a gőzölgő beleket. Aztán pedig: újra bajrá! Megkezdjük a másik völgyben a másik hajtást. * Újra meglátogattak bennünket a tavasz legérdekesebb madarai: a szalonkák. Ott töltötték a nyarat a magas hegyek legsűrűbben benőtt rejtekeiben. Az elmúlt húsvét táján idelent élvezett szerelmüknek ott érlelték meg a gyümölcsét, azok alatt a hűvös bokrok alatt, a hol embernek nincsenek nyomai. Az ő puszta földre helyezett tojásaikból kikelt és fölnevelődött ott az a három-négy fiók, a melyek most már anyányi állapotban követték a szülőiket ide, s mennek velük, ha nagy a szerencséjük, innen alább iés mindig alább, a mig csak oda nem érnek, a hol nincs hideg, a hol nem fagy meg a föld, a melyben nekik a táplálékukat keresniök kell. Csak éjjelenkint utaznak, messze fönt a levegőégben, s ha elfáradtak, ha megéheztek, akkor leszállnak az állomáshelyeikre, azokba a csöndes berkekbe, a melyeket az öregek már élőbbről ismernek. Itt azután pihenőt tartanak és, ha jól megy a soruk, s van még idejük is, ha nem kell sietniök, elmulatnak egy ideig. Szép csöndesen húzódnak meg ilyenkor a bokrok tövébe gyűlt