Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

60 TANOS PÁL sekhez, mivel ezeket a helyeket még a hajtók se járhatják az egymás hátán álló galagonya-, kökény- és fenyő-tüskék miatt. De a kopó belemegy ezekbe is; fölkutatja legrejtettebb vackában is a nyulat, s ha egyszer megtalálta, akkor el nem ereszti többé, a mig csak elénk nem terelte. Nem nézi, hogy hol, merre szalad a vad, ezt nem is láthatná a sűrűségben, esak szimatolja a nyomát és ezen halad megingathatatlan türelemmel és abban a tudatban, hogy ez igy el nem menekszik előle. Ha elvesztette ezt a csalhatatlan vezérfonalát, azért ő nem zavarodik meg egy pillanatra sem, hanem elhallgatva megy oda vissza, a hol még meg volt a szimat, s ha itt megállapította az uj irányt, akkor vigan csahol tovább a megtalált nyomokon. És hasztalan a nyúlnak minden mesterkedése, hiába teszi meg az ő furfangos ugrásait: az okos vezérkopó, a tapasztalt öreg Dudás többé ki nem ereszti. Ha közben másik nyul ugrik föl előtte, erre rá se hederít, hanem csak megy tovább a réginek a nyomán. A fiatalokat megtévesztheti az ilyen dolog; ezek: a Füttyös, meg a Sipos, rohannak is minden ujabb nyul után, de bizony mindig csak újra visszatérnék ezek is az öreg Dudáshoz, a mikor látják, hogy ez nem ő velük tart. Ez pedig követi a fölvert nyulat mindenüvé, ha kell, a szomszéd határba is, s addig nem nyugszik,