Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 57 ihol a másik nyer egy kis előnyt, de csak hogy a legközelebbi pillanatban újra visszaszerezzék azt. Egészen némán fo'lyik már a harc; egyik se bőg, csak az agancsok csattogása hallatszik némelykor. Kidülledt szemeik vérben forognak, s kilóg a nyelvük a nagy megerőltetéstől. De ime, az egyik már lankadni kezd, tolja a másik szünet nélkül visszafelé, a tisztás szélének. Jaj neki, ha a sürü bokrok már majd nem engedik a hátrálást! De az utolsó pillanatban még megmenti magát ezúttal is; a térdeire esik, s ezzel hirtelen meg is szünteti a veszedelmes hátrálást, a melynek más módon már nem tudott ellene tenni. Ebben a helyzetben azonban már nem támadhat többé, s egészen a védelemre szorult. S jaj lesz neki, ha-az ellenfele kiszabadithatja a szarvait, még mielőtt ő újra lábra állhatna! Éppen ebben a válságos pillanatban téríti el a figyelmemet egy még érdekesebb látvány. A küzdőkön tul álló tehéncsoportban agancsokat láttam megvillanni. Mi ez? Honnan kerültek oda azok az agancsok? A csata alatt odalopta magát a csöndesen ólálkodó martalócok egyike, egy ifjú herceg, a kinek még nincs isaját udvara, a ki az ő fiatal, tüzes szerelmi hevével arra kénytelen várni, a kinek azt kell lesnie, hogy szép csöndesen viselkedvén, hol, mi-