Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 43 tüz. Ólomsulylyal nehezedik rá mindenre ez a mozdulatlan levegő, s még csak meg se rezdül a teljes szélcsöndben egyetlenegy falevél sem. Néma és süket az egész erdő. Holttetemnek, vagy a halál birodalmának tarthatnánk, ha egy egész sereg leveli béka nem könyörögne hangosan és fáradhatatlanul a várva-várt esőért. Az a reggel még oly szépen hangversenyező sok-sok ezer madár és bogár, mintha mind-megannyi kihalt volna hirtelen; se nem látunk, se nem hallunk belőlük most egyet se; mintha csak rögtönös éj szállt volna a földre, ugy elrejtőzött valamennyi, ki az odújába, ki a fészkébe, ki a bokrok legsűrűbb lombjai közé. Fenyegető nagy veszedelem közeledik az égből bizonyára, a mit a madár az ő villamos köntösével, az ö delejes csontjain át megálrez és a maga módja szerint a gyámoltalan embernek is tudtára ád. Pedig tiszta azúrban fürdik az ég köröskörül mindenütt és nincsen rajta egyetlenegy felhőfoszlány semerre, a hol csak látom az eget. És imégis: tudom, érzem magam is, hogy zivatar van készülőben; oly villamos a levegő, olyan fülledt a hőség, hogy ez keresztülj árja az egész testemet nekem is, s lenyomja szinte jártomban a szemem pilláit az álom, a melynek, hogy áldozhassak, nem valamely közeli bokor tövébe he-