Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 37 ugy sir bele a csöndességbe az ő édes énekük, hogy megrezegtetik vele a lelkünket, mert tolmácsolják a mi vágyainkat, a fájdalmainkat is s hogy a sziv-vérünk egy része édes könyek alakjában gyülekszik a szemeinkbe. És magasan, fönn a levegőégben egy égi szózat is hallatszik le hozzánk. Az erdő kis pacsirtája szállt ki éjfélkor a fészkéből; föl, a magasba, a fénylő csillagok felé, a honnan bájos dalban közvetiti le hozzánk az Ur üzenetét, hogy legyen dicsőség az égnek és béke legyen a földnek. Azután pedig, ha már minden elnémult s a legmélyebb csönd borult rá az erdő koronáira, akkor csak a fák levelei és a füvek kalászai susognak még egymás között nesztelenül a csak általuk megérthető bűvös nyelven. Világosodni kezd a keleti szemhatár, mely ezüstszint vált előbb és aztán lassanlassan biborba, aranyba megy át. Legelsőnek a rigó érzi meg ezt, s üdvözli ezt a kedves változást az ő énekes imádságával az egyik, utána a másik, a tizedik és mind valamennyi, a hány csak van ebben a hajnalra ébredt erdőben. És beleszólnak ebbe a reggeli hozsannába a madarak egymásután mind és olyan sorrendben, a mint az este elnémultak a nap búcsúja után. Azok pedig, a kiket az alkonyat hivott elő az ő nappali rejtekükből: a szarvasok,