Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667
Fák alatt bokrok között
FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 35 is nagyra fognak törni, mint a hogyan ezt az apjuk és az anyjuk most is teszi. Nyul, fácán, fogoly járja majd akkor, sőt néhanéha egy-egy őzgida is . . . Nagy ágasbogas fának csaknem a legtetején kis fekete lyuk van a fasudár egyik oldalán. Ebben van jó puha fészkük azoknak a borzas-farku mókuskáknak, a melyek most az ö szépséges fiaikkal hancúroznak az ágiak között. Szüntelen haj szólják, kergetik kicsinyeiket s ezek is egymást, hol föl a legmagasabb csúcsokra, hol ki a leg» szélső ágakra, hogy neesak mászni és ugrani tudjanak, hanem, hogy ha kell, még arra is legyen tudományuk, hogy az egyik fáról a másikra átröpülhessenek szárnyak nélkül is. Ezt próbálják meg a nyest és a menyét! Egy másik fán szól a kakukmadár. Szeszélyesen, hol csak egyet-kettőt kukkant, hol pedig se vége, se hossza annak a sok esztendőnek, a mit a figyelő vadásznak igér. Egyszermásszor belekacag egy nagyot az erdőbe; olyankor alkalmasint, a mikor meglátja azt a szerencsétlen nagyfejű gébicset gubbaszkodni annak a galagonyának a tetején, a melynek ágai között ez a megcsalt madár hűségesen kikeltette a fészkébe lopott idegen tojást és gondosan föl is nevelte, a saját véreinek vesztével, a betolakodott idegent, a szemtelenül visel kedő kakuk-fiókot, a melyhez neki semmi 3*