Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

32 TANOS PÁL s amott az anya hivó szava megcsendül, a mire az ifjak minden irányból válaszolnak, s iparkodnak, futva, röpülve, újra meg újra jelentkezve, az aggódó szülők oltalma alá. Hosszufülü nyul baktat az epermezőu keresztül s nyakig gázol az édes lében, a mely pirosra fösti az irháját. De a füles nem az édes lé után vágyakozik, hanem még ennél is édesebb élvezetet keres magának. A szerelem tartja neki még most is fogva a szivét. Mert ő neki nem elég ám, mint más tisztességes állatfiának, hogy volt ebben már a tavaszkor bőséges része, sőt azóta is; s hogy immár két izben is kijutott neki az anyai örömökből. Most is ugy tesz, mint akkor: a tehetetlen kis fiait, a kik pedig nemhogy védekezni, de önerejükből még táplálkozni is csak alighogy tudnak, elhagyta könyörtelenül; mert hát ismét fölütötte benne magát a buja vágy, az a bűvös, kéjes láng, a mely ösztönzi, és kergeti őt, hogy az első jöttment nyulgavallért megszerezze, magához csábítsa, s vele a harmadik határban is elkalandozzon az ö ledér, másodvirágzásu nászutján; s buja vágyai miatt megfeledkezik arról teljesen, hogy az ő apátlan, anyátlan árvái, sirva-rdva várják az elhagyott bokor alatt hasztalanul az édes anyai tejet. És ezek az árvák megtanulják, szegé-