Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

28 TANOS PÁL füvet. Egyszer csak futnak feléje a megijedt bárányok, hirtelen nagy lármát csapnak az anyaludak és sziszeg a gunár erősen. És, a mint visszatekint, hogy a nagy ijedelem okát meglássa, hát csak ott áll ám egészen mellette — az Imre az ő fényes ruhájában-... Még csak szólni se tudnak egymásnak jó darabig; hanem aztán mégis csak megered a beszéd. A legény is leül a fűbe, s csak nézi azt a leányt, a ki most egy világért se merne föltekinteni az ölében fekvő koszorúról, a melyen idegesen babrálnak az ujjai. — De megnőttél Lidike, a mióta nem láttalak. — Meg ám. — Aztán milyen szép leány lett belőled, a mióta oda voltam'. — Hát azelőtt nem ilyen voltam? — No, akkor még gyerek voltál, most meg már férjhezmenő lettél. — Rlá/érek én arra még . . . — Dehogy érsz rá rózsám. Te érted jöttem ám én haza a katonaságtól, a hol jó dolgom is volt, meg marasztottak is. De én csak terád gondoltam', mikor az uraság a fenyőhegyi erdősséggel megkínált; mert oda asszony is kell ám, abba a pusztai kis lakásba... És én téged akarlak oda magammal elvinni, ha eljösz velem abba a nagy vadonba . .. Hát nem is felelsz sem-