Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

26 TANOS PÁL peredett leány is a virágot a legények ünnepi kalapjára. Van itt templom is; a világ legszebb temploma, a mit maga az Isten épitett magának. Közel a házakhoz fekszik egy kis rét. Ennek a közepén áll, közös tőből fakadva hét szál hárs. Száz év előtt még, a mikor az anyjukat kidöntötte mellőlük a vihar, hetvenen is voltak ők itt testvérek; de aztán elnyomták az erősek a gyöngéket, a kik e miatt betegekké lettek s el is haltak egymásután s már régesrégtől fogva heten osztozkodnak a levegőn, a világosságon, a napfényen, a harmaton, az életen. Utóbb aztán össze is forrtak egészen, hogy nemcsak a koronáik alkotnak most egyetlenegy nagyszerű kupolát, hanem a törzseik is szinte egy testet képeznek. S ez a nagy test a nagy kupola alatt, teli van aggatva köröskörül az Istenember keresztjével, a szüzanya képeivel és megszentelt rózsafüzérekkel. És nem hiányzanak innen soha a koszorúk, a melyek nyáron az erdő vadvirágaiból és télen az örökzöld borostyán és boncs leveleiből készülnek. Ebbe a szép templomba jár ünnepnapokon a kis falu apraja-nagyja, a hol pap nélkül mondják el az Isten imádására szánt zsolozsmákat, a melyekhez fönt a lombok között zengenek kíséretet az éneklő