Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

FÁK ALATT, BOKROK KÖZÖTT 23 Nem megy most már senki az én templomomba. En magam se látom többé!... * Az előhegység dombjai és völgyei fölött már ragyog a fényes esthajnali csillag. Most már megkezdődhetik a szalonkák násza; de ezt meg kell várniok a szerelmeseknek, hogy a csókjaik foganatosak legyenek. S megindul a lakodalom' minden bokorban, a melyekből minden ujabb csillag ujabb párokat csal elő. Már messziről hallható a kéthangu és mégis oly bájos nászdal, a melyet az erdőnek leghívebb dalnoka: a rigó, kisér az ő zenéjével. — Csitt-csitt! — Mint a nyil, hajtják a vágytársak a szerelmes jércét. — Csitt-csitt! Kar, kar! — Gyanútlanul, szép csöndesen száll felém a párját kereső gavallér, a ki vesztébe rohant. Sok a kérő és kevés a leányzó ... — Csitt-csitt! * Egészen alant, a hol a hegyek és a völgyek már belevesznek a sik rónaságba, a nagyobbik) völgy ölében rejtőzködik egy kis embertelep. Favágók lakják a csak fél utcát alkotó rövidke sor házikót, a melyek egyfelől az