Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

18 TANOS PÁL Sötét van még, de nincs maradásom; indulok újra s megyek óvatosan mind közelebb a minduntalan szünetelő és meg-megújuló hang felé. S most egészen uj dal üti meg a hallásomat: az észbontó köszörülés; bizonyos, hogy már közel vagyok a célomhoz. Innentul már egyetlen fölösleges vagy hibás lépést sem szabad tennem s csak akkor haladhatok, — de akkor futva, rohanva, nagyokat ugorva, — a mikor a kakas éppen köszörül; mert ilyenkor süket is, vak is ez a sízerelmi nagy hevületében teljesen fölolvadt szép madár; de ha ezt a szerelmi dalát elhagyta, akkor annál élesebben lát is, hall is, s a legkisebb gyanús neszre is rögtön tovaszáll. Hol tiz, hol husz ugrást, hol pedig csak egyet-kettőt tehetek a hang felé, a melynek rögtöhös megszűntével nekem is rögtön teljesen mozdulatlanná kell válnom, abban a helyzetben, a melyben éppen vagyok, s mindaddig igy ki is tartanom, a mig a köszörülés újra nem kezdődik. Hihetetlen fáradsággal, nagy szívdobogás mellett, kihevülten, lázasan jutok végre a szomszéd fa alá, s ennek a vastag törzse mellől kémlelem a másik fa 'leveletlen ágai között azt a királyi állatot, a melynek a vérét szomjazom. S hallom jól nemcsak a hangját, hanem mlég a mozdulatait is, a melyekkel az ágakat megzörrenti, de meglátni még mindig nem birom a sötétben,