Tanos Pál: Erdőzúgás, Képek az erdők világából / Budapest, Budapesti Hírlap, 1905. / Sz.Zs. 1667

Fák alatt bokrok között

14 TANOS PÁL jutok rajta éppen a tanyám elé, a melynek szük bejárata sürii bokrok és folyondárok közé van rejtve teljesen. Bujkálva „és mászva a szük bejárón át belejutok a fantasztikus csepegőkövekkel boritott nagyterembe, a hová a magasba nyiló kupolán át szűrődik be a világosság, megvilágítva valamennyire a kis oldalfiillcéket is. Ezek egyikének a mennyezetéről csörtetve esik alá a kemény, de már kivájt kőpadozatra egy kis vizerecske, mely az édesanyjától elszakadva, s magának a sziklák között külön utat törve, ebben a Tejtett barlangban lát először gyér világosságot, hogy, itt is csakhamaT ismét elbújva a föld sötét méhébe, valahol a messze távolban kerüljön ki a világba, a hol az ő elhagyott anyjával és az elszakadt testvéreivel újra egyesülhet. Vájjon fölismerik-e ezek egymást és örvendenek-e, tudnak-e örülni a viszontlátásnak, a mikor ismét találkoznak? ... A fal tövén száraz moha és fü fekszik egyhelyütt rakáson. Ugyanaz ez még, a mit évek előtt magam hordtam ide fekhelyemül együvé. Nem vetődik ide ember. Ugy van most is minden, a mint volt akkor. Fönt, a kupola nyílásában, most is ott lakik az akkori vén suholypár, a mely oly mélabúsan huhog ma is, mint a mikor legutóbb találkoztunk. A sötétebb helyeken ott csüngnek még mindig szép csöndesen,