Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- 74 egy pár lépés távolságra futást, sőt sokszor a terület határmesgyéjén túl más területre is átcsap. Minden érdekeltnek szívére kötném, hogy az őzbakot, ha még nem mult ki, tarkózza le, vagy adja meg annak a kegyelemlövést, hogy kínjától s fájdalmától gyors kimúlás által megszabaduljon. Ha az őzet le akarjuk tarkózni, úgy azt a következőképen végezzük: megragadjuk a fejét, fülénél fogva a bal kézzel marokra s azt felülről lefelé nyomjuk, szájával a föld felé, vagyis a mell-szügy irányában. Ez által bekövetkezik az, hogy a koponya és az első nyakcsigolya között egy kis mélyedés támad s tarkókésünk hegyes pengéjét jobb kezünkkel belenyomjuk abba jó erősen és mélyen. A tarkókés pengéje érinteni fogja, esetleg el is metszi.teljesen a gerincagyat s rögtöni halál — gutaütés forma — áll be, mert, a gerincagyban összpontosul minden idegszál s ha ez szétroncsolódik, rögtöni kimúlást okoz. Természetesen, hogy gyenge idegzetű s lágy szívű egyének, a kiknek természete nem engedi meg, hogy a meztelen pengét az élő állat tarkójába döfjék s úgy végezzék ki azt, azoknak ott marad a kegyelemlövés, ezt kell alkalmazniok és pedig a lövést a nyakra irányítva adják le, hogy a kínálkozó vadpecsenyét szét ne íoncsolják. Feltört, kizsigerelt bakot nem szokás mindjárt belegyömöszölni a hátizsákba, hanem hagyjuk abból a vért kifolyni. A zsigerek kivétele után a vadat nyers zöld fűvel jól kitörüljük s a vértől is hagyjuk kihűlni. Hogy ezen célt elérjük, felakasztjuk nyakánál fogva a kizsigerelt vadat egy fára és pedig úgy, hogy a hátulsó lábai a földfelé csüngjenek. Hogy pedig a döglegyek és a bögölyök, amelyek a vérszagra csakhamar ott teremnek, petéiket a friss vadhúsba le ne rakhassák, a zsigerek helyét vagy leveles zöld lombbal vagy frissen tépett zöld fűvel tömjük ki.