Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

meg az elhullás okát. Ha pedig a terület kezelője nem képes megállapítani az okot, úgy legokosabb, ha a hullott vad belső részét beviszi vagy beküldi a legközelebbi állatorvosnak, hogy az vizsgálja meg s mondja rr.eg mi a baj, mert lehet, hogy ragályos — epidemíkus — betegséggel állunk szemben s itt már alaposan védekezni kell a tovább terjedés ellen. Különösen ott alkalmazandó ez az eljárás, oly vidékeken, ahol gyakori és nagy az elhullások száma, mert az elővigyázatos, gátló intézkedések elmulasztásával, az egész rőtvadállomány inficiálódhatik és teljesen kivész. Igen sokszor olvashatjuk, hogy néhol a vadakat kemény teleken át rosszul gondozzák, kevéssé lakarmányozzák. Hát sok mindent el lehet képzelni, de azt már mégsem hihetem el. A mai erdész-vadász személyzet sokkal gondosabb, lelkiismeretesebb, semhogy ilyesmit eltűrne. Lehetséges, hogv a kisebb bérleteken megtörténik, ahol semmi ápolás, semmi gondozás és védelem nincsen s ahol csak a természet teleli át a vadat nagy nyomorúságosan a tavaszig. De hát azután olyan az eredmény is. Ilyen lelketlen embereknek nem lenne szabad bérelni vadászterületet. Az elhullás okát azonban nem lehet mindig a rossz vagy hiányos takarmányozás terhére róni, mert bór igaz, hogy a nélkülözés, az éhség sok bajt okoz, mert hiszen az éhségtől űzött vad lerág fakérgef, hajtást, bimbót stbbit és mert igaz, hogy elég szívós, kitartó ami rőtvadunk, mégis sokszor találunk feltörés alkalmával mell-gödrében vizenyős folyadékot, továbbá máj- és lépbajt, igen gyakran bögöly álcák légióit, száj és körömfájást is, ami a szarvas, dám és őzvadak között is grasszál. Sok bajt okoz a tüdőfonal féreg, ez a házi cérna vastagságú élősdi giliszta, mely átfúrja az állat tüdejét s belét is, pedig ez ragadós betegség, mert köhögéssel jár s a legelővad