Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

Március. A tavasz első hónapjában legnagyobbrészt szünetel a vadászat. Azonban ne legyünk kényelemszeretők és ne mulasszuk el fegyverünket magunkkal vinni, ha a pagonyba megyünk. Mert bizonyosan megtörtént már minden vadásszal, hogyha kényelemből, vagy azt gondolva, hogy úgyis vadászati szünet van, fegyverét nem vitte magával, hanem csak tölgyfából készült kampós sétabotját, épen ilyen alkalomkor került valami ritka vad az útjába. De tanácsos a fegyverviselés a haszontalan fatolvajok és á bitang vadorzók miatt is, kikkel a vadászterületen gyakran kell találkoznunk ; milyen kellemetlen az ilyen találkozás fegyver nélkül. Fegyverrel a vállán mégis csak tekintélyesebb az ember s az ilyen sehonnaiak előtt más alakban mutatkozhahk be akkor, ha a tiszteletet parancsoló hű társa: a fegyvere is vele van s azzal állhat eléjük. Ami az e havi időjárás szeszélyes voltát illeti, erre egy régi paraszti közmondás azt tartja: „Ha későn kezdődik a tél s enyhe az, úgy a vége kemény és tartós." Ez a feltevés igen gyakran beigazolódik. Sokszor karácsony, újév előtt és után is az idő locs-pocs és csak januárban kapunk igazi telet, valamelyes hóval. Mégis február kezdetével áll be legtöbbször az úgynevezet farkasordittató kemény hideg, amelyet igen sokszor nem alaptalanul neveznek el szibériainak. A Kárpátokban ez a szeszélyes időjárás nem rendesen, vagyis nem rendszeresen áll be vagy ha beáll, akkor is az ország egyik részén