Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- 115 ben, jó fedett helyről igen kifizetődik a jó szőrméjű állatokért egy pár éjjelt feláldozni. Mint minden lesálláshoz itt is a megkívánt főkellék a jó szél és a csendes temperamentumú, szoborszerű mozdulatlanság, a kitartás — türelem, annál is inkább, mert a nyest kitűnő látó és nagyon finom halló-érzékű állat. Minél magasabb lesz a hó és keményebb a fagy, annál többet szenved a vad és ebből kifolyólag jobban van ráutalva az emberi segítségre. A vadásznak, különösen ott, ahol sok a fő-, rőt- és őzvad, éjjelenként is talpon és a pagonyban kell lennie. Kora reggelenkint okvetlen körül kell járni a határszéleket és figyelemmel kisérni, hogy nincsen-e vérnyom, amely a pagonyba vezet és nincsen-e a határ mentén oda készítetett élelem, amely oda csalogatná a vadat a lesben állóhoz. Az ilyen pecsenyevadászokat, legyen az bárki, nem szabad kímélni és ha nem lehet másként az ilyen túlkapások ellen védekezni, úgy a sűrűben, de a határmentén belül 8—10 méterre riasztó drótot húzunk és arra különféle színes lengő rongyokat kötözünk, amiket a legkissebb szellő is mozgásba hozhat; ezt'azután a nagyobb vadak respektálni is fogják, mig az apróbb bizony hamar megszokja az ijjesztőket s már másnap vígan ide-oda sétál alatta. Ügyelni kell arra is, hogy a jó szomszéd az általunk felállított zsineget el ne vágja. A bérelt területeken és ott, ahol tanyai gazdaságok vannak, közelítsük meg a tanyák udvar és kert kerítéseit s ha figyelemmel járjuk azt körül, nem egy helyen találunk ott réseket. Bizony sokszor akadunk ott a nyílás szájánál hurokra vagy csapdára s így aztán nem egy vad kerül ilyen úton s módon a tepsibe vagy a bográcsba. Hasonlókat tapasztalhatunk a falvakban a mező felől levő kerítéseknél is.