Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- Ill ­Sokan, akik nincsenek tisztában az erdészeti személyzet teendőivel, azt gondolják, hogy mily pom­pás és kényelmes életet élhetnek ezek az urak. (Tes­sék csak szak- és napilapokat olvasni, hogy éven­kint hány kötelességtudó hű erdészeti alkalmazottnak veszik el életét a vadorzók, akkor majd másként fog­nak ítélkezni.) Bizony 1 nagyon keservesen megszol­gált kenyér az. Hiszen nemcsak az erdőben kell az erdőszolgálatot teljesíteni, hanem rengeteg az írás­beli leendője is, amit a pihenésre szánt időben, ott­hon kell elvégeznie. Ezt a nem laikusokon kivül a vadorzók tudják a legjobban és ezt azután alaposan ki is aknázzák. Kémeket tartanak az erdőtiszt, de különösen az erdőaltiszt lakása körül, hogy mikor is ül az Íróasztala mellett s mikor szokta végezni Írásbeli teendőit. Különösen azokon a napokon, ami­kor az első hó lehullott, éjfél után már kinn vannak az erdőn, a vadászterületen, hogy a vad csapáit ki­keressék és ezt a módszert leginkább a hurokkal dolgozó gazemberek alkalmazzák. Ezek az emberek éjjel kirakják átkozott szer­számaikat és kora reggel kijárnak ellenőrizni azokat, hogy összeszedjék a zsákmányt. Azután csodálko­zunk azon, hogy bár lövést nem hallottunk, a terü­leten mégis hallunk vad sírást-rívást, panaszhango­kat. A mitsem sejtő vadész vagy vadőr csak későn, sok és nagy kár után jön erre rá. Mostanában egyes vidékeken már azt a szo­kást vették fel a vadorzók — különösen a városok közelében, a bányák és gyárak munkásaiból kike­rülők, hogy biciklin járnak ki s a vadat hátizsákba rejtve karikáznak el az orrunk elől. Halljuk a lövést, amelynek irányában azután veszett -iramodással fu­tunk, s nem találunk semmit, mert a gazember ke­rékpárján már hegyen-völgyön túl van. Hogyha pedig nagynehezen valamelyiket tetten érjük, akkor vigyáz-

Next

/
Thumbnails
Contents