Szlávik Nándor: Vadtenyésztés és vadászat, hasznos tanácsok az év minden hónapjára / nádudvari Rázsó Lajos előszavával. Berehovo , Kárpáti Vadász, 1928. / Sz.Zs. 1649

Vadtenyésztés és vadászat

- löS kereső fogoly* csapatot hófúvásokon ? Szegények, egyik barna folttól a másikhoz futva keresnek, kapargálnak, hanem bizony legtöbb esetben semmit sem találnak, pedig a gyomruk korog. Hideget és éhséget együtt szenvedni bizony keserves dolog és komisz állapot. Ürülékük híg, cseppfolyóssá válik és sárgás, néha pedig véres is, amit a szűk táplálkozás idéz elő s arra vezethető vissza. És ezen élelemhiányhoz még sok számtalan ellenség is járul, főleg a tanyai nép, az ő rozsdás puskájával, a macska és más szőrmés ragadozók. Különösen megtizedelik őket a levegő rabló cigányai, melyeknek csatangolásai közben messziről szemükbe tűnnek a fehér havon futkározó fekete-barnás pontok. Bizony szívet facsaró, szomorú kép ez. Annál inkább kötelessége minden vadásznak, akinek még érző, emberi szíve van, hogy az Isten-adta foglyokon — amelyek némely területnek a fővadállományát képezik — a legjobb tehetsége szerint segítsen, szűkség idején nekik védelmet, táplálékot nyújtson. Az üregi nyulak a magas hóállás mellett télen át bizony szjntén sokat szenvednek az éhségtől. Bár ezeknek a rágcsálóknak a szaporulatát elősegítni nem igen kívánjuk, de ha már annyira kerül, hogy éhen pusztulnának el, mégis nyujtsunk nekik is mentőkezet. Talán lesznek kételkedők, akik nehezen hiszik el azt, hogy az üregi nyulak éhen is elpusztulnának. Erről magam is meggyőződtem s a kételkedők kedvéért elmondom, hogyan. Az évre már nem emlékszem, csak azt tudom, hogy nagyon magas volt a hó, amikor véletlenül rábukkantam néhány csatangoló üregi nyúlra. Egy párat elejtettem, de bizony az csak bőr és csont volt s nem is volt oly villám, gyors, mint máskor, szárazfagy alkalmával. Csupa kuriózum kedvéért felhasítottam s a gyomorban egy kis fakéregmaradvány volt az erősebben lerágott fa-