Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A nyárfa

hangján felsóhajt a táj, mintha mély álomból ébredezne: akkor ragyogó, duzzadó, fényes rügyek jelennek meg ezrével az én nyárfám ágvégein, édes, de szerény illatot terjesztenek ezek maguk körül s az első méh, amely kibátorkodik a napsütötte tavaszi levegőre, az első pillangó, amelyet dermedt álmából életre csókol az első meleg napsugár s az első kis buta poszméh, mely bátortalanul bújik elő az avarfű között rejtőző odvából: ezt a fát röpködik, ezt döngik először körül, mert valamennyi között elsőnek ez izzadja rügyeiből a tavasz balzsamát s a márcziusi ibolya az árkokon s a sánczok oldalában még csak bontogatja első zöldjét, mikor a nyárfa már illatokkal kedveskedik apró barátainak. Sűrű egymásutánban jelennek meg a barkák, a levélrügyek s az új életet takaró pikkelyek alól sűrű fehér záporként ömlik elő valami végtelen finom fehér pihe, amelyet fölkap a szellő és kavarogva szállítja tova az ég minden tája felé, úgy hogy az egyetlen fa az egész környéket behavazza finom fehér pilléivel, mintha ünnepelni akarna és selyem szőnyeget szórni a tavasz tündéreinek lábacskái alá. A kicsiny barátok mellett egymásután ellátogatnak a nagyobbak is. Február végén búcsúzott el a czinke és a fakopáncs, a téli vendégek, de alig hogy ezek eltűntek, már itt van a szürke és a sárga barázdabillegető, a legfelső ághegyre pedig föltelepedik a sordély és naphosszat fáradhatlanul hallatja egy strófából álló egyhangú dalát. Ilyenkor érkezik a kékgalamb is, valamint későbben az örvös galamb és rövid pihenőt vesznek a nyárfának még kopár ágain, esténként pedig nyugodt biztosságba pihenve ágai között töltse az éjszakát. Már sűrűsödik a fakadó lombsátor, mikor egy szép meleg napon megérkezik a búbosbanka is. Örömmel üdvözlik egymást a régi ismerősök. A banka megtelepszik a környéken, párt és fészkelőhelyet talál s a tavaszi nappalokat azzal tölti, hogy a nyárfának valamelyik vastag ágához lapulva mélabúsan kiáltozza el panaszos ümmögő szavát. -.-> 84 w