Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Silenos

ában iszákos, jókedvű, könnyelmű dicsekvő vén korhelynek rajzolja s e rajz humorában alig különbözik attól a képtől, amelyet Shakespeare drámáiból a vén korhely Falstaffról ismerünk. Silenos a gigászok elleni harczban is résztvett és pedig szamarán nyargalva s óriási hőstetteket cselekedett, legalább az ő saját nagyhangú dicsekvései szerint, de ezek a hadi sikerek nem annyira neki, mint inkább szamarának tulajdonítandók, mert ez vitt végbe olyan ordítozást, hogy a gigászok futásnak eredtek. A Silenosról szóló irodalmi emlékek és képzőművészeti ábrázolások annyira humorosak, hogy az itókát kedvelő atyafiak ezen rézorrú ősi előképe alig különbözik valamiben Grützner potrohos kortyondi frátereitől, akik végtelen bonhomiával elhízott vonásaikon boldogan szürcsölik a kolostorok pinczéiben az édes nedűt. Remekül rajzolja és jellemzi Silenost Euripides már említett drámájában. Itt is, mint a satyrok vezére szerepel és velük együtt Polyphemos fogságába esik s ott találkozik Odysseussal és társaival, akik élelmiszereket akarnak hajójuk részére beszerezni. A vásárt a kyklops váratlan megérkezése zavarja meg s midőn ez az eladásra kikészített bárányok és sajttal telt edények után a görögöket rablóknak véli, a megszeppent Silenos, hogy a saját bőrének kedvezzen, ebben megerősíti őt. Ez a jellemzés és a satyrok gyávaságának humoros rajza, végtelen henczegésük, mikor nincs veszély és hirtelen meghátrálásuk, amint egy kis bátorságra volna szükség, páratlan és egyedül álló a görög drámairodalomban. Egy hatalmas igazság nyilvánul meg ebben, egy örök emberi vonásnak a kifejezése. A bornak, ennek a legősibb izgató szernek a hatása ősidőktől fogva mindig egyforma volt és egyforma marad. A szőlő kierjedt leve humort fakaszt még olyan világban is, amely előtt különben a humor teljesen ismeretlen volt. Az alkohol hatásának mythologiai kifejezője -M 81 w