Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Ébredés az erdőn

közben, egy-két arasznyi távolra tudják hasznát venni. Vájjon micsoda titokzatos szeszélye a természetnek kelti ezeket életre? Honnan jönnek, hová mennek, miből táplálkoznak, mi lehet rendeltetésük s mi védi meg e gyönge lényeket az éj szigorú fagya ellen ? Hagyjuk a kérdéseket! Elég az, hogy e sok apró pont itt van a havon, itt fetreng tehetetlenül, de él és szeret s a maga cseppségében hangosan jelentkező záloga az ébredésnek, megnyugtató jele a közelgő tavasznak. Egy langyos permeteg elmossa őket, apró hulláikra kisüt a meleg napfény s akkor itt van a kikelet. A lejtőkön kisarjad az ibolya, a patak mentét aranynyal szegi be a fakadó sás és mikor szállóra hanyatlik a tavaszi nap, megszólal a rigók szerelmes füttye, hegy-völgy fölött fütyülő szárnynyal zúg el a vonuló réczék csapatja s mikor elborul az alkonyi pir és megcsillan az esthajnali csillag, akkor fölhangzik a vadászszívek édes zenéje: a szalonka pisszegő és kurrogó szava. 7