Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Az ebedi hiénák

állítólag nyilt utakon megtámadtak, úgy hogy csak lovaik gyorsaságának köszönhették megmenekülésüket. A pánik egyre terjedt, úgy hogy végül hatósági beavatkozásra volt szükség. Állig fegyverkezett és éles töltéssel dúsan felszerelt katonaság vonult ki Esztergomból a vidékre és már másnap elterjedt a hír, hogy az expediczió sikerrel járt, a katonaságnak sikerült a fekete farkast elejtenie és az egyik párduc is terítékre került. Esztergom város kalandra éhes nimródjai mindenfelé kutattak a fenevadak nyomai után. Egyikük állítólag rá is akadt az egyik tigris nyomaira az ebedi foknál a Dunapart lágy iszapjában és bizonyságul gipszlenyomatot készített róluk, amelyet többen csakugyan láttak is volna nála. A katonaság kivonulása úgylátszik csakugyan nem volt mese, mert a megfoghatatlanul terjedő vak hírekkel sikerült a hatóságokat, sőt magát a belügyminisztériumot is fellármázni és az utóbbi rendeletet intézett Esztergom vármegye alispánjához, hogy a való tényállást állapítsa meg, a közveszélyes fenevadak holtartózkodásának kikutatása czéljából pedig tartasson hivatalos vadászatokat és a vadak kiirtása iránt haladéktalanul intézkedjék. A fenevadak azonban nem estek a fejük lágyára és amint megorrontották a veszélyt, elszéledtek minden irányban. Az egyik tigris váratlanul Nógrádban ütötte fel a fejét, két oroszlán meg Mocsnál úszta át a Dunát, hogy a túlsó félnek is jusson a dicsőségből. A lapok ekkor azt írták, hogy a fenevadak miatt a tatai grófi uradalomban tervezett vadászatok elmaradnak, noha azon az őszön a tatai vadászatokhoz fejedelmi vendégeket vártak. A fenevadak holtartózkodásának hivatalos pontossággal való megállapítása czéljából községenként eszközlendő hivatalos vadászatok a kellő hivatalos komolysággal csakugyan »megeszközöltettek.« Egy fiatal barátom, aki családi körben szívesen adja jelét imitátori tehetségének és ilyenkor frenetikus hatásokat szokott elérni, részt vett egy ilyen vadászaton, -H 62 «-«-