Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Emlékek a Krivosjeből

rejtekében keressük fel a bestiát. Stévó tudott is egy barlangról, amely az erdőtlen-fátlan sziklavidéken a medvének állítólag nyáron is kedvencz búvóhelye. Ilyen barlang van itt számtalan, mert a mészhegység át meg át van furkálva nyílásokkal és odvakkal, de olyan tekintélyes odu, amelyben egy medvenagyságú állat közlekedhetik, nem sok akad. A barlang, amelyhez Stévó minket vezetett, egy rendkívül meredek sziklafal oldalában tekintélyes magasságban nyílott s a barlang szájától egészen a völgyig egy hatalmas kőgörgeteg vezetett alá. Miután a jelekből azt következtettük, hogy a barlangnak csakugyan van lakója, de azt is láttuk, hogy a barlangba való közvetlen behatolás esztelen merész vállalkozás volna, a kupaktanács a kifüstölés mellett döntött. Nagy halmaz rőzsét, giz-gazt raktunk a barlang nyílása elé és gyuszer gyanánt néhány öreg rongyot és posztódarabot. A nyílás egyik szélén Gyúró állott őrt, hosszú diótörő fegyverével, a másikon én állottam kitűnő vontcsövű svájczi golyós fegyveremet tartva készen. Stévó a középen a tüzet élesztette és pedig oly szakértelemmel, hogy a füst sűrű gomolyokban fejlődött s talán valami földalatti légáramlat által vezetve, egyenesen és gyorsan szívódott be a barlang belsejébe. Éppen szólni akartam Stévónak, hogy ne állja el a nyílást, de még alig szólottam hozzá egy-két szót, a barlangban hirtelen mozgás keletkezik és mint egy eleven ördög, úgy rohant ki a nyíláson egy hatalmas medve, egyenesen a szerencsétlen Stévó nyaka közé. Lövésre persze gondolni sem lehetett, de egyébként sem jöhettünk a megtámadottnak segítségére, mert a medve és Stévó egy gombolyagban oly gyors utazásnak indultak a görgeteg alá, hogy mire észretértünk, már le is érkeztek a völgybe, ott a gombolyag ketté vált, amennyiben Stévó eszméletlenül fekve maradt, a medve pedig bántatlanul elillant. Hosszú ugrásokkal siettünk le a póruljárt bajtárshoz. -M 36 W- 4*