Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A krivosjei farkasok

d ragalj i atyafit, akik ménkű hosszúságú muskétáikkal szintén puskás számba mentek. Az erdőrégiókba érve csakhamar rábukkantunk az első nyájakra s a pásztorok elbeszéléseiből és a helyszínén nyomban megejtett alapos szemléből csakhamar megállapítottam a szükséges tudnivalókat. A vidéknek egyik legjellemzőbb tulajdonsága a teljes vízhiány. Források, patakok, állóvizek nincsenek és az esőt nyomtalanul elnyeli a sziklás talajnak számtalan ürege és szakadéka. Kárpótlásul a téli nedvesség egy részét maga a természet őrzi meg jég és összefagyott hó alakjában, valóságos természetes jégvermek segélyével. A végtelen mélységbe terjedő üregekben és szakadékokban, amelyeket évezredek foga rágott ki a meszes kőzeteken át, télidőben megtömődik a hó, sőt a faggyal változó olvadások révén jéggé változik s a nap sugaraitól védett helyen még a nyári meleggel is daczolva őszig is eltartja magát. A pásztor leszáll a szakadékok mélyébe s létra gyanánt egy fenyűszálat használ, amelyen fokoknak az ágak csonkjait hagyta meg. A hátán fűzfakosár, a kezében súlyos balta. így száll le az üregek mélyébe, odalenn kosarát megrakja hóval és jéggel s ezt drága kincs gyanánt féltő gonddal teregeti ki a fenyűvályukban, ahol az a nap melegén elolvad. Alkonyat tájban azután itatóra hajtják a szomjában bőgő és mekegő jószágot s az mohón esik neki a hűsítő italnak. Ez az időpont a jeladás a farkasok hadának is arra, hogy zsákmányra induljon. Nem annyira a legelő, hanem inkább az itatóhelyek szűke arra kényszerítik a pásztorokat, hogy nyájaikkal szűkebb körben forogjanak. Ez a körülmény nagyon megkönnyíti a farkasok munkáját. Folyton a nyájat környékezik és alkalomadtán el-elcsípnek egy-egy darabot belőle. A leselkedésre alkalmas pontokon és a lopakodásra alkalmas vonalokon széles csapákat járnak ki, amelyek a gyakorlott szemnek azonnal észrevehetők,hisz olyan használtak és feltűnők, akár csak valamely népes vadaskertnek főbb -H 22 -