Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Asszonyok a gáton

asszonyokból áll. Az egyiknek és éppen a legszőkébbnek hatalmas vadászmult áll a háta mögött s a trófeák között, amelyeket ezek a kis kezek zsákmányul ejtettek, még a medvebőr sem hiányzik, nem is szólva az agancsok és az agyarak szép gyűjteményéről. A másik menyecskét, a barnát az összes kaszinókból kigolyózták volna már, ha nálunk is angol nézetek uralkodnának. Ennek az asszonykának a specziálitása ugyanis a róka és ügyes lövéseivel már vagy két tuczat ilyen vörös bundás gazficzkót juttatott terítékre. A hölgytársaság harmadik tagja leány, akinek múltja nincs, de van annál nagyobb ambicziója, amit be is bizonyít nyomban, az első csapat lúdnál, mikor az elérhetlen magasban elhúz fölöttünk. T. i. keményen rájuk dupláz. A lövésekre megelevenült a tájék s egyik csapat lúd a másik után jön és megy, de, sajnos, szertelen magasságban, hogy csak epedő sóhajtásainkat küldhetjük utánuk. Már-már le akarok mondani minden sikerről, mikor végre a jó szerencse egy falka ludat valamivel alacsonyabban hoz a közelünkbe s a rókalövő hölgynek sikerül egyet közülük leemelni. Eközben a nap fénye teljesen kialudt a nyugati égen, keleten azonban fölkel a teli hold és ezüsttel szórja tele az óriási folyam széles tükrét s a fehérlő zátonyokat. Egyikünk sem szabadulhatott a látványnak megkapó varázsa alul. A természetnek ily bájos megnyilvánulása még a vadászpassziót is felejteti az emberrel s önfeledten engedi át magát a látvány gyönyöreinek. Olyan megilletődéssel, mintha templomba járnék, sétáltam föl a kőhányás mellett elhúzódó zátonycsíkon és összeszedtem a hölgybrigád tagjait, akik mind elragadtatással szóltak a minket körülvevő látvány által keltett benyomásokról. Mindenki teljesen kárpótolva érezte magát az eredmény csekélységeért. A hazacsónakázás a legmélyebb csendben ment végbe. Az imént még vígan csacsogó ajkak ünnepi hallgatásba 14 »