Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Vadlibák a Dunán

alatt kilőttem. Az első lövés a sietségben csáléra ment, a másodikra érett tökként zuhant a hátam mögé súlyos eséssel egy gúnár. A 3-ik lövés talált, de a 4-iket, mivel a lövés sikerét csak ide-oda ingadozással jelezte, ugyanarra a lúdra kellett pazarolnom. Sajnos, sikertelenül, mert a szívós állat zurboló szárnycsapással kapott a többivel együtt a magasba és egy kisebb csapatba verődve, megkerülték a szigetet, anélkül, hogy amíg csak tekintetemmel követni tudtam őket, az én sebesültemmel bármi is történt volna. Fájó szívvel mondottam tehát le róla és előkeresve az előbbi zsákmányt, a sziget túlsó oldalán várakozó csónakhoz ballagtam. Milyen nagy volt kellemes meglepetésem, mikor a révész azzal fogadott, hogy itt jön lefelé a Dunán a malmok felől az én elveszettnek hitt libám. Csakugyan néhány száz lépéssel feljebb ott fehérített napsütötte mellel a Duna kellős közepén. Szegény állat, csak éppen addig birta, amíg az én szemeim elől eltűnt, aztán holtan bukott alá a habokba, amelyek szelíden ringatták a Tundra szülöttjét. Révészem valami kérges szívű bugris lehetett, akinek a poézis iránt kevés érzéke van. Közömbösen halászta ki a távol világból jött zsákmányt s miközben durván nyakon ragadta és a halász műértő szemével végignézte, vigyorogva így szólt: — Becsülöm vagy negyedfél kilóra! « 148 m-