Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Mazsola kisasszony

a kétkedőre és keskeny fehér ujjai valami jótevő delejt árasztanak, amely enyhülést visz mindenhová. Az egykor szőke fürtöket a kor hava kezdi belepni, az élet telének első dércsípései glóriát vonnak a tiszta homlok köré, de az aggkornak visszataszító jeleit jótékonyan távoltartja tőle valamely jóindulatú nemtő. Mindenki bizalommal s a gyereksereg valóságos rajongással övezi őt körül. Egyedül áll, de számtalanok tekintik őt a magukénak. Őt, a fáján feledett nemes gyümölcsöt, amely a szeretet nektárját érintetlen tisztaságban őrizte meg szíve mélyén. x. 130 -