Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

A lopótök

valami sövényféle mögött nyugtalanul nyüvítő és röfögő szörnyetegeket bocsátott a vályúra, ahová a földarabolt tököket kiszórta s ezek az undok fenevadak néhány perez alatt nagy tülekedés és röfögés között fölfalták testvéreinek darabokra szabdalt tetemét. A kis lopótöknek kezdett a világ nem tetszeni. Azonban még újabb megpróbáltatások vártak reá. Délután hirtelen beborult az ég, fekete felhők torlaszai takarták el a napot s olyan hatalmas égiháború kerekedett, hogy a tapasztalatlan jövevény csak úgy remegett félelmében. Egyik villám a másikat követte s a menydörgés robaja fülsiketítő csattanásai nem akartak véget érni. Közben rettenetes jégeső keletkezett és megpaskolta történetünk hősét, úgy hogy azt hitte, bele kell halnia. Összetépte, szaggatta az egész kert dús növényzetét. A lesodort lombok vastag rétegekben hevertek a földön. A paradicsom pocsékká zúzva hevert a földön és piros gyümölcsének a vérét a föld itta föl. Még az erős tökindák is roncsolva hevertek szanaszét és iszap borított el mindent, amelyet a zuhogó jégáradat vert fel a földről. Amint némileg kiderült, a lopótök már csak menekülésre gondolt, de alig tudott czammogni a sárban és így útjában elfogta egy fiúcska, aki nagy örömmel üdvözölte a leletet és rögtön fölismerte, hogy milyen hatalmas játékszerhez jutott benne. Megtisztogatta némileg és harczi trombitává nevezte ki. Alighogy kiderült és a nedvesség egy kissé felszáradt, már megalakult a két ellenséges csapat és nagy magyar-török háború vette kezdetét. Jancsika a lopótök büszke tulajdonosa teljes erejéből trombitált és a lopótökből kicsalt harczias harsonajelekkel tüzelte a magyarokat lankadatlan küzdelemre. A harcz hevében Jancsika egy nálánál fél fejjel nagyobb törökbe kapaszkodott s mivel nem tudta másként meggyőzni, nagyot húzott a harsonával a fejére. A török koponya nem engedett, de a szegény harsona egy kissé behorpadt. Jancsika félrevetette és puszta -M 122 w