Szilárd Ferenc: Ébredés az erdőn / Budapest, Pátria, 1913. / Sz.Zs. 1642

Pipifax

medett kölykök nyelvüket öltötték ki reá s így a küldetése semmi sikerrel sem járt. Bezzeg megharagudott a Sátán ő felsége és a saját magas személyében rohant a földre, hogy a részeg kompániát megrendszabályozza. Ugyancsak virágos jókedvükben találta őket. Egy részük már az asztal alatt hempergett, a másik rész húzatta a szebbnél szebb nótákat, a harmadik pedig összevissza tósztozott anélkül, hogy valaki odahallgatott volna. Sátánnak pokoli gondolat ötlött a fejébe és szörnyű büntetést mért a fegyelmet kigúnyoló ördögfiakra. Mind a százezret egy üres palaczkba gyömöszölte és erősen bedugaszolta. Ez volt a pezsgő eredete és azóta valahányszor pezsgős üvegből a dugó kipattan, százezer pajkos ördög válik szabaddá. így írta ezt meg egy német poéta és igen sokan lesznek, akik azt hiszik, hogy az egészből tulajdonképpen egy szó sem igaz s a románcz csak ezért a sikerült ötletért íródott. Ezzel szemben én azt merem állítani, hogy Pipifax nem pusztán a képzelet szüleménye és nem pusztán a német poéta agyának terméke, hanem eleven démon, akinek nem kis szerep jutott az emberiség történetében. Pipifaxot és százezer társát mi magunk is nem egyszer szemtől-szembe láttuk, mikor Kliquot özvegyének palaczkjaiból kiszabadultak és ellepték a mulató társaságot. Ott himbálództak a szállongó füstkarikákon, csillogó szemmel kukucskáltak elő a gyöngyöző italból, ott űzték pajkos játékaikat a hölgyek villogó fehér vállain, mosolygó asszonyajkak szögletében, egy-egy merészebb pillantásban és villogó tekintetben, a csintalan adomát mondó arczán s az egész levegőben, amely a kaczagva mulatók körül kavargott. A pezsgő okozta édes mámort a biológus az agyidegdúczok egyoldalú izgatottságának tulajdonítja, de nem mondja meg, hogy mik azok az agyidegdúczok és így az egész 100 M.