Gróf Széchenyi Béla keletázsiai utjának tudományos eredménye, 1877-1880. 3. köt. Budapest, Kilián, 1890-1897. 3 kötetben / Sz.Zs. 1411/3
HATODIK SZAKASZ - MÁSODIK RÉSZ. Fosszilis növények
Oleandridium. 265 váll, csak annyi mondható, hogy legnagyobb részében meglehetősen egyforma szélessége lehetett. Én e levélmaradványokat a ScHiMPER-től eredő Oleandridium névvel jelöltem mes", nem mintha az Oleandra való közelebbi rokonságra gondolnék, hanem jelezni akarom azt, hogy a mesozoi rétegekben előforduló alakok alighanem mások mint a palaeozói képződésekben levők, melyeknek SCHIMPER meghagyta a Taeniopteris nevet. Addig, mig eme alakokat jobban nem ismerjük, közömbös dolognak tartom, vájjon elkülönítsük-e egymástól vagy egyesítsiik-e egymással, a közös Taeniopteris név alatt, a mint ezt NATHORST és RENAULT tették; annyival is inkább, minthogy ama kérdéses, a levél szélével futó ér (v. ö. Zittel-Schimper, Handbuch, 132. 1., 107. ábra) az angol oolith fajánál is hiányzik, a mint ezt nekem számos scarboroughi példány vizsgálata bizonyította. O. vittatum, ScHlMP.-nál is végződnek az oldalerek szabadon és ágak nélkül a levélszélben, mint valamennyi általam megvizsgált Oleandridium fajnál. Az erek leírt lefutása közelebbre hozza ama leveleket Danaca meddő leveleihez, mint sem a Polypodiaceák eddig az összehasonlításra fölhasznált leveleihez. Danaca nodosa, D. alata a szárnyak alalq'ánál és az erek lefutásának módjánál fogva közel állanak az Oleandridium fajokhoz. Igaz ugyan, hogy a legtöbb Danaea-fajnál a szárnyak töve egyenlőtlen, de minthogy e nem egyéb fajainál az ellenkező is tapasztalható, ez okból e sajátságuk nem igen esik latba. Szemben azon ténynyel, hogy Angiopteris (Marattia, SCHIMPER, Handbuch 87. 1., 64. ábra), a rhaetiumban és a jurában előfordul, és hogy ha Danaeopsis marantacea, H EER termő szárnyai helyesen vannak megmagyarázva, a triaszban is fordulnak elő marattiaceák, tehát a mesozoi korban és ezután a carbonban, fölvethető ama kérdés, vájjon nem helyesebb-e, ama alakokat a Marattiaceákhoz csatolni, annyival is inkább, minthogy az Angioptcridium nem, a mennyire az ismeretes példányok annak megítélésre alkalmatosak, vagy maga Angiopteris vagy ennek egy közeli rokon alakja. Most még az a kérdés merül föl, vájjon szárnyalt vagy nem szárnyalt levelekkel van-e dolgunk. Egy néhány fajra nézve már biztosan tudjuk az utóbbit, másokra nézve azonban ez a kérdés még nincsen eldöntve. Hasonlót tapasztalhatunk a danaeák közt D. simplicifolia-x\A is, és meglehet, hogy a genus olyan fajokat foglal magában, melyeknél mind a két említett levélalak előfordul. Ha az előbbeniekben ama nézetnek adtam kifejezést, hogy az Oleandridium levelek a marattiaceák levelei lehetnek ; akkor még nem mondtam azt is, hogy a palaeozoi Taeniopteris-í?i)dk szintén e csoporthoz tartoznak. Ezeknél ugyanis két körülményre kell tekintettel lennünk, és pedig először arra, hogy olyan törzsök (MedullosaJ fordulnak elő, melyeknek szerkezete az élő cycadeák szerkezetéhez csatlakozik és másodszor arra, hogy olyan levélnyélmaradványok ( Stenzelia GÖPPERT) is ismeretesek, melyeknek szerkezete a cycadeák levélnyeleinek szerkezetével szoros összefüggésben van. A jelenkor cycadeái között egyedül a Stangcria nevű genus az, melynek szárnyalt leveleiben az edénynyalábok olyan elrendezést mutatnak, mely szorosan Taeniopteris leveleiéhez csatlakozik. Valószínűnek tartom, hogy maholnap ez utóbbiaknak a cyeadeákhoz való tartozása be is lesz bizonyítva és e nézetemet támogatják ama tények, hogy dr. GEINITZ titk. tanácsos és tanár úr szives közlése folytán Délafrikából egy olyan medullosatörzs lett ismeretes, mely szerkezetében a Medullosa stcllata Cotta-vA rokon; Stangeria pedig mai nap csakis Délafrikában fordul elő, és e körülmény is volna emiitett nézetem által megfejthető. Stangeria leveleinek erős állománya ép úgy mint Encephalartos-nA ama föltételektől függ, melyek között él. Ha ez a szóban levő Taeniopteris alakoknál nem egyenlő mértékben tapasztalható, akkor ez épen egészen más életföltételekről szól. A Khinából származó faj az eddig ismeretes fosszil fajok között edénynyalábjainak elrendeződésénél fogva közelebb áll Taeniopteris major L INDL. & HuTTON-hoz (Foss. Flora II. 92. tábla) mintsem Taeniopteris vittata L INDL. & HUTTON-IIOZ (Foss. Flora, I. 62. tábla. III. 176 B. tábla). Az előbbenit különben NATHORST (Beráttelse etc.
